Egy bejegyzésem már volt hatalmas szempilla témában, de még egy stratégiát megosztanék a Nagyérdeművel.
Történt ugyanis, hogy nagyon megirigyeltem az egyik új kolléganőm hatalmas szempilláit, amit Ő a természettől kapott (...hát velem miért nem tudott ilyen nagylelkű lenni?!). Elkezdtem bújni a netet, hogy vajon én mit tehetnék, hogy szempilla ügyileg a kolléganőm nyomába érjek. Találtam mindenféle megoldást: csoda ecsetelő 20 ezerért, tartós műszempilla heti 6 ezerért, csoda pirula mittudoménmár mennyiért. Hát ecsetelgetni nem nagyon merem, mert ki tudja, használ-e. Tartós műszempilla nem kell, mert ha a fele kipereg és ha nincs időm visszamenni a kozmetikushoz, akkor tépkedhetem ki a többit, bogyót meg persze, hogy be nem veszek, még a végén nem csak a szempillám kezd burjánzani... :) A sima felragasztós műszempillát meg azért nem szeretem, mert nehéz, kényelmetlen, akkora, hogy a szemöldökömig felér.
Találtam itthon 1, azaz egy darab műszempillát (hogy a párjával mi lett, nem tudom). Gondoltam, egyel elég furcsán néznék ki, de végül is hát megfelezni meg lehet. Fogtam hát és félbe vágtam, gondolván, hogy úgyis olyan kényelmetlen, mikor szúrja a belső szemzugomat a vége, így majd nem fogja. A fél-fél műszempillát felhelyeztem a szemhéjamra kívülről befelé, így a belső szemzugom helyett csak a pupillámig ér. A végén összespiráloztam a sajátommal. Az eredmény nagyon szép lett és kényelmes is! Mivel a belső szemzugomig nem ér el, így nem is kell centi vastag tus vonal, és nem kell attól tartanom, hogy ha estig hármat pislogok, akkor elenged és ott fog fityegni a szemhéjamon!
Íme az eredmény bal oldalon (a jobb oldalira direkt nem tettem fel, hogy látható legyen a különbség):
